Az vagy, amit megeszel
Az vagy, amit megeszel
Az rovarok az élővilág hatalmas részét képezik. Több a hangya (Formica rufa), mint ahány levél nő a világ összes fáján, és ez a különbség valószínűleg nagyságrendekben mérhető. A házilégy (Musca domestica) élete során 9.000 petét rak, amelyekből az utódok napok alatt ivaréretté válnak, és maguk is petét raknak. Ha nem esnének számos ragadozó áldozatává, pár hónap alatt térdig gázolnánk a legyekben. Bár akad néhány egyfajta táplálékra specializálódott ragadozó, például a különböző hangyászok, nagyon kevés az olyan rovar, mely csak néhány ragadozó számára szolgál táplálékul. A rovarok zsákmányállatok más rovarok, pókok és egyéb ízeltlábúak, halak, kétéltűek, hüllők, madarak és emlősök számára is. Az egyes rovarfajok evolúciós taktikával nehezítik meg, hogy egy ragadozó rájuk mint megbízható, állandóan elérhető zsákmányforrásra specializálódjon. A kabócák életciklusa nemcsak nagyon hosszú, de ráadásul években mért prímszám, 13 vagy 17 év, és a ragadozónak pontosan ugyanilyen életciklusra lenne szüksége, hogy lépést tartson velük. A sáskák éveken át alig mutatkoznak, csak akkor lesz sáskajárás, ha bizonyos feltételek, mint például a bőséges táplálékforrások jelenléte egyidejűleg teljesülnek. Bár ilyen években sokan vadásznak rájuk, számtalan különböző madár, hüllő és emlős, beleértve az embert is, egyetlen ragadozó sem specializálódhat csak sáskaevésre, inkább kiegészítő táplálék gyanánt számíthatnak rájuk. Ez is azt támasztja alá, hogy más szerekhez képest a Rovarszerekről keveset tudunk meg, ha csak a rájuk vadászó ragadozókat vizsgáljuk. Esetükben táplálékaik szolgálhatnak hasznos információval.
A rovarok egyik fontos jellemzője a transzformáció. Az imágó, vagyis a kifejlett rovar alapvetően különbözik a lárvaállapottól, a korai fejlődési szakasztól. A legnagyobb különbség az, hogy – eltekintve néhány nagyon ritka esettől, amikor az utolsó lárvaállapotnak is van szárnya – csak az imágó tud repülni. Vannak tökéletlen átalakulással fejlődő rovarok, ahol az állat fokozatosan alakul át, és az egyes lárvaállapotok egyre inkább hasonlítanak a majdani imágóra. Mások teljes átalakulással fejlődnek, melynek során a lárva bábállapoton keresztül válik a korábbi megjelenési formától gyökeresen különböző kifejlett rovarrá. Ez az átalakulás gyakran szélsőséges. Úgy gondolják, hogy a lepkék (Lepidoptera) rendjébe tartozó nagylepkék és molylepkék esetében a kifejlett állatot és annak hernyóját teljesen más DNS csoportok írják le. Így a kettő két különböző állatnak tekinthető. A kifejlett állat gyakran egészen más élelmet fogyaszt, és más módon táplálkozik, mint a lárva. A légy nyüve csáprágóval táplálkozik, lenyeli, és teste belsejében emészti meg az élelmet, míg a kifejlett légy nyaló-szívó szájszervével olyan enzimeket fecskendez a táplálékba, amely elfolyósítja azt, vagyis külsőleg emészti meg, és ezt követően szívja csak fel.
Az evés témája nagyon fontos a rovarok számára. Állatként és homeopátiás alkatként is hatalmas étvágy és gyors anyagcsere jellemzi őket. Ez nem a madarak gyors idegrendszeri működése, hanem valami, ami stabil és földhözragadt. Többnyire tömörek, nehezek, és sok hőt termelnek. A lárvák általában nagy mennyiséget esznek meg valamilyen szilárd eleségből, míg a kifejlett rovarok sokkal kevesebb és könnyebb táplálékkal, például nektárral is beérik – bár ez nincs mindig így. A szélsőséges példát a kérészek (Ephemera vulgata) jelentik, ahol a kifejlett rovar csak néhány óráig, talán egy napig él, és ez idő alatt már nem táplálkozik, még szájszervei sincsenek.
Peter Fraser cikkének folytatása a Szignatúra 1 számában olvasható Réczey Kata fordításában
