Termékek Menü
30/2003544

Homeopátia és a hit

Homeopátia és a hit

"...mitől képes a hígított, összerázott oldat hatni, miért képes meggyógyítani, ami megbetegít olyan, mintha azon csodálkoznánk, hogy úszik a hajó a vízen..."

A homeopátiában van néhány furcsa dolog, amit a betegnek el kell hinnie, vagy szemet kell hunynia felette. Például, hogy egy higított szer fog neki hatni, egy olyan szer, amelyben a hatóanyagot az ezerszeresére, tízezerszeresére hígították és tízezerszer összerázták. Meg hogy ezt ő a hasonlóság alapján kapja, vagyis ha azt, amit ő szed, ha egy egészségesnek adjuk, az beteg lesz, ő viszont beteg, és éppen ezért neki pont ez fog használni, éppen ez a szer, ami egy egészségest megbetegít. Szóval valóban el kell hinni egy-két furcsa dolgot. Vagy szó nélkül elmenni mellette. 

Én egyáltalán nem úgy kerültem bele a homeopátiába, hogy elmentem valakihez a bajommal, meggyógyított, és hinni kezdtem benne. Vagy, hogy rátaláltam volna erre a hitre és kerestem volna ennek a hitnek felkent tudósát. Számomra azok a kérdések, hogy mitől képes a hígított, összerázott oldat hatni, miért képes meggyógyítani, ami megbetegít olyan, mintha azon csodálkoznánk, hogy úszik a hajó a vízen és csodálkoznánk, „jé, hát fennmarad a vas a vízen!” Ha belegondolunk, azért ez tényleg csoda, nem? Tényleg, mitől marad fenn a vas a vízen? Mert egyébként annak el kéne süllyedni.

Nekem a homeopátia állításai a természet működéséről abszolút egyértelműségek, evidenciák. Nyilván megváltozik valaminek a tulajdonsága, ha valamivel elkeverik, hígítják és nagyon sokszor összerázzák. Mint ahogy az acélt megedzik, a fémeket ötvözik, a víz elforr, ha melegítik, a napra kitett vizes ruha megszárad, a sokat rázott anyag ránk gyakorolt hatása megváltozik – érthető jelenségek. Az meg aztán végképp érthető, hogy miért csak hasonló képes hatni a hasonlóra. Két dolog csak úgy tud kommunikálni egymással, csak úgy tud egymásnak bármilyen információt átadni, ha egymásban valamennyi hasonlót találnak. Ha semmi hasonló nincs egymásban, akkor egyszerűen nem is észlelik egymást. Mondhatjuk, hogy minél több hasonlót fedez fel két, egymással kapcsolatban lévő élőlány, annál többet tud egymásnak a különbözőségeikből is átadni. Számomra ezek a homeopátiás gondolkodás alapjai, nem hittételek, hanem evidenciák. Akkor most az evidencia kívül esik a hit kérdésein vagy éppen ez a hit maga? Mert ha kívül esik, akkor a hit nem létezik kétség nélkül és nem-hívők és hívők nem különböznek sokban egymástól, mondhatnánk nagyon hasonlóak, vagyis homeopátiás szempontból a lehető legtöbbet tudják egymásnak nyújtani a hit kérdését illetőleg.

Mivel nekem a természet homeopátiás rendje magától értetődő valóság, nehéz erről meggyőző, lebeszélő vagy rábeszélő párbeszédet folytatni. Olyan nekem, mintha arról kéne beszélni, hogy a gyerekből felnőtt lesz. Mitől? Hát mi a jó isten húzza fölfelé? Van benn valami, ami nyomja őt fölfelé, vagy kívül van valami, ami húzza fel? Ha megmagyarázom, akkor bármelyiket elhiszed, vagy nem hiszed? Nekem természetes, hogy vannak ilyen természeti dolgok, amik így működnek, de nem azért, mert egyszer csak elhittem őket, hanem mert egy olyan világban élek, ahol ezt tapasztalom. Éppen úgy, mint azt, hogy felnő a gyerek, a gyümölcs érik a fán, a magból kihajt a növény, a tejfog kiesik, akár eljön érte a fogtündér, akár nem. Akár van, akár nincs.

Tehát létezik egy sereg olyan dolog, amely kívül esik a „hiszem vagy nem hiszem” kategóriáján. 

Folytatás: Bóna László. Kimondástól a megértésig

 

Tartalomhoz tartozó címkék: blog